Öngondoskodás

Volt egy álmom, diploma... - ugye emlékszik még a decemberi diáktüntetések egy fő jelmondatára?

Ugye nem szeretné, ha gyermeke évek múlva azt mondaná, az ő álma is egy diploma volt, ám nem szerezhette meg, mert bár a képességei megvoltak hozzá, ám a család anyagi helyzete nem engedte, hogy több millió forintot e célra áldozzanak. Azt pedig végképp nem szeretné sem a gyermek, sem a szülők, ha aktív életét milliós adóssággal kezdené a diákhitel felvételével, hiszen az gúzsba kötheti családalapítási, fészakrakási elképzeléseit.

Ha nem lesz diplomás, tanul hát egy jó szakmát - gondolják sokan, ám ez sem olyan egyszerű, hiszen köztudomású, hogy egy szakma csínját-bínját csak igazán jó szakemberektől lehet megtanulni, s hogy tőlük lessék el a mesterfogásokat, bizony azért is komoly összegeket le kell tenni az asztalra.

Ha jár moziba, illetve rendszeresen néz hollywoodi filmeket a tévén vagy az interneten, akkor rendszeresen találkozik az amerikai középosztály legnagyobb legfontosabb törekvésével: már születéskor gyűjteni kezdenek a gyermek taníttatására. Számunkra ez eddig közömbös tény volt, hiszen több évtizedes felsőoktási, szakképzési rendszerünket az állam, azaz az adófizetők finanszírozták.

A jelenlegi gazdasági helyzet, illetve a társadalmi szolidaritás hangsúlyainak áthelyeződése miatt azonban tudomásul kell vennünk, e területen is az öngondoskodás veszi át a szerepet. Az öngondoskodás lényege pedig az, hogy a kellő időben meghozott döntéssel, csekény anyagi áldozattal, megfelelő garanciákkal alapozzuk meg a jövőnket.

Ugye nem szeretné, ha gyermeke fiatal felnőtt évei diáktüntetéssel, munkanélküliséggel, reménytelenséggel kezdődjenek? Ha kitölti ezt a kérdőívet, garantált választ kap felmerülő kérdéseire és főleg: megismerkedik a megoldással is.